Majomaltató: Hova tűnt a guaguám címe?

Mióta kész lett a Posztmodern apokalipszis c. guagua, azóta már elnyerte végső formáját az Elfeledett címmel CDMX c. guaguám is, amelynek elég különc életútja van. Különleges guagua ez, az érettségi vizsgámnál is velem volt, de még régi formájában, és ha belehalok sem emlékszem rá, hogy milyen címmel szerepelt akkor a vizsgabizottság előtt. Itt kezdődik az Elfeledett címmel CDMX c. guagua története.

Morbid és bizarr

2017 környékén ezekkel a tökéletes - és a szürrealista fülnek zeneként csilingelő - jelzőkkel illette, akkori fantasztikus és szeretetreméltó rajztanárnőm, akire most csak Tanárúrnőként fogok hivatkozni. (Büszkén közlöm, hogy a becenevet is mi adtuk neki, és még talán szerette is hogy így becézzük.) Én ezt a művet régi formájában a legrosszabbul elkészített, vagy hát mondhatnám azt is hogy TREHÁNYUL, összedobott műként válogattam be, és prezentáltam a portfóliómban.

De ezen a furcsa kezdésen kívül éreztem, hogy az ötletben, a kompozícióban, és úgy az egészben van fantázia, viszont tisztelet vagy alázat (akár a kivitelezése iránt), egy hangyaszarnyi sem. Így hát időközönként előtörő, és bűnös szenvedélyként megnyilvánuló rajongásom a mexikói kultúrák iránt, kellemesként hatott a hasznossal az idei ősszel, ugyanis úgy döntöttem - amire nem sűrűn volt eddig példa a művészeti utamon , szám szerint kétszer -, hogy újra alkotom ezen guaguámat, és adok egy szebb formát számára.

Egy lefejezett kultúra hírnöke

A 2017-es első próbálkozással ellentétben tudtam, hogy az új guaguát kivételesen fektetett tájolású, festőpapírra szeretném megalkotni, mert így a kompozíciója véleményem szerint sokkal jobban bevonzza a nagyérdemű tekintetét a központi szereplőre aki az aztékok, avagy a mexicák (mexikák) halálistene, és az Alvilág Ura, Mictlantecuhtli istenség. Mexikó azon országok egyike, ahol a halálnak fontos és különleges szerepe van kulturálisan.

Ahogyan azt C. W. Ceram is tökéletesen és pontosan leírta anno a Régészet regényében, hogy Mexikónak lefejezték a kultúráját. És ki lehetne a legmegfelelőbb istenség, ha nem Mictlantecuhtli, hogy képviselje a modern halál körül lengő Mexikó, és az ősi harcos, és gazdag kultúrákból még mindig mélyen gyökereiben táplálkozó Mexikót?

Fontos szimbolikája van az istenségnek, ugyanis hidat képez Mexikó jelene, és múltja között. Jól látszik ez a mexikói forradalmat idéző ruházata, és az istenség alapvető külsejében.

Elfeledett címmel CDMX

Na de mi a helyzet a mű címével? Abban a különleges helyzetben volt ez a guaguám, hogy pár hete került újra elém a régi verziója, és azon tűnődtem el miközben pakoltam ki a mikro firkálmányt az újonnan készülő verziójához Instagramra, hogy nem emlékszem a guagua címére. Sőt talán tudatosan címet - úgy rémlik -, nem is adtam régebben sem a számára.

Így hát a gondolkozás, nagypapa kockás mellényét idézően szürke karjaiba estem, és törtem a fejemet, hogy végül milyen címet súg majd a fülembe a múzsa. Végül az Elfeledett címmel CDMX-t kapta címéül a guagua. A CDMX röviden 'Ciudad México'-t, azaz Mexikóvárost jelent, így szokták gyakran rövidíteni, és ez számomra annyira tetszett, hogy végül ezzel együtt lett teljes a cím.