ISTENEK ENCIKLOPÉDIÁJA: QUETZALCÓATL

Quetzalcóatl azaz a jól ismert tollaskígyó istenség, aki elhozta a tudást és a kultúra szeretetét az emberek számára. De vajon miért űzték el később? Melyik kultúra istene ő valójában? Tényleg nem kívánt véráldozatot?

Sok ilyen és ehhez hasonló kérdés merülhet fel azokban, akik kívánják megismerni az aztec (azték) kultúrát kicsit közelebbről is, nem pedig csak a felszínes, filmekben látott, a valósághoz csekély mértékben hasonlító kalandfilmek eposzaiban szereplőt. Kezdésnek azt a tényt tisztázzuk, hogy vajon máig élnek-e aztékok? A kérdésre a válasz mindenképpen igen. Ugyanis a konkvisztádori idők valóban rányomták bélyegüket a régi nagy amerikai kultúrák történetére, azonban nem mindenütt sikerült kiirtani a népességet. Az isteneknek hála! Mexikó népességének több mint a fele mai napig különböző őshonos törzsekből származik.

És ha már itt tartunk hogyan lehet az, hogy a nagy harcosok hírében álló, verhetetlen aztékok egyenesen fejvesztve rohantak a spanyolok elől? Akármennyire megdöbbentő, de ebben bizony Quetzalcóatl keze (is) benne van. Nézzük ki is volt a nagy tollaskígyó! →

KI VOLT Ő? AZ ISTENSÉGRŐL:

Quetzalcóatl (ejtés szerint.: Ke-cál-kúátl, vagy Kecálkoátl) azaz a nagy Tollaskígyó, aki a tudás és a kultúra szeretetét hirdető istenség, a szél és levegő, tanulás, tudás, és a könyvek istene. Minden kilencre végződő nap (“chicunahui” vagyis 9) ura az azték naptár szerint.

Az első isteni pár – Ometecuhtli és Omecihuatl – legkisebbik fia, a négy közül. Testvére Tezcatlipoca (Fekete Tezcatlipoca), Xipe Totec (Vörös Tezcatlipoca) és Huichilopochtli (Kék Tezcatlipoca). Quetzalcóatl pedig maga Fehér Tezcatlipoca. Tenochtitlán-on kívül kultuszának főközpontja Cholula, a Puebla-fennsíkon.

A földre több alkalommal is kataklizmát zúdított Tezcatlipocával való vetekedése közben. Az első korban letaszította testvérét a trónról amelyben a jaguárok elpusztították az óriások földjeit, majd a második korban ő lett a Nap, de Tezcatlipoca ezúttal legyőzte és az emberek amelyeket akkor teremtettek, majmokká változtak. Ezután a harmadik korban nagy esőzéseket zúdított a földre, és elmosott mindent a föld felszínéről. Az akkor élt lények úszófarkat, és kopoltyút növesztettek, ez a kor ezzel a vízi élőlényeké lett.

Quetzalcóatl teremtette meg a most ismert emberiséget is, amelyet Mictlantecuhtli-val való összetűzése során szerzett csontokból készített az ötödik korban. Néhány csontot futás és harc közben véletlen összetaposott, és ezért a monda szerint az emberek különböznek egymástól kinézetre, és magasságra is, mert őseik széttört csontjaiból lettek. Az égen a Vénusz bolygóként jelent meg. A Nappal közeli kapcsolatban állt, sok helyen jelenik meg apai illetve oktatói szerepben Tonatiuh az ötödik Nap mellett. Azonban az aztékok nem nevezték meg konkrétan a családi kötelékeket, – például azt, ki-kinek a lánya vagy fia az istenek közt – ezért tűnhet kissé zűrzavarosnak a kapcsolatok leírása.

,,Az összetekeredett Tollaskígyó felemelkedik a földről, farka vizet ér, vihart és port kavar, mielőtt esőt hozna…”

Quetzalcóatl tehát jó sok szerepében látható máig az azték kultúrában, azonban mégiscsak a természet és a természeti erők nagy megtestesítője. Száműzetése tette őt az utazók védelmezőjévé. Az azték embereknek ő adta az írás, és a földművelés tudományát is, mindemellett ő lopta el Tonatiuhtól a kakaófát, amelyet az embereknek ajándékozott. De vajon miért űzték el akkor később? Melyik kultúra istene ő valójában?

Quetzalcóatlt már a toltec (toltékák i. sz. 496-tól 1168-ig) kultúrában főistenségként, illetve nagyra tisztelt személyként tartották számon. Ennek oka, hogy ő volt Tula (régi nevén: Tolla) pap-királya, amely a tolték kultúra fővárosa volt. A tolték kultúra feltehetően a közép-amerikai kultúrák nagyanyja volt, ezt jól mutatja az is, hogy építészeti elemeik a maja kultúrában is fellelhetők, szokásaik közül pedig sok megfigyelhető az azték kultúrában is.

Xochicalco-i templom, amelyet az istenségnek emeltek. A dombormű a maja kultúráé. Innen látszik a tolték és azték hatás a maja kultúrára. | a képet készítette: Arian Zwegers

Tényleg nem kívánt véráldozatot ez az istenség? Akármilyen furcsa is, de valóban nem. Legalábbis emberit nem. Általánosságban elmondható, hogy kakaót és különböző - az aztékok által nemesnek vélt - virágokat, és növényeket tettek az oltárára, illetve kígyókat, madarakat, és pillangókat.

Ennek kultusza a toltékáktól eredeztethető, hiszen az akkor élt Cē Ācatl Topiltzin Quetzalcoatl uralkodó (i. sz. 895 – 947) uralkodása alatt betiltotta az emberi áldozati rítusokat, mert népe embereiben az értéket látta. Úgy gondolta hogy az isteneknek nincs szükségük emberi vérre ahhoz, hogy kiengesztelve legyenek, sőt ragaszkodott is a társadalom fejlesztéséhez, és a fiatalok taníttatásához.

Hogy népe ne lázadjon fel ellene – ne feledjük, hogy az akkor élt emberek, mélyen vallásosak voltak, így féltek az istenek haragjától, ha pedig az istenek elfordultak volna tőlük akkor elpusztulhatott volna hitviláguk szerint a Föld -, ezért bevezette a kígyó kultuszát amellyel az ember áldozás hiányát tompítani vélte. Később az azték kultúra átvette személyének kultuszát, amely egybeolvadt az istenségével, így történhetett meg az is, hogy a monda szerint a toltékoknak volt egy feltételezhetően Quetzalcóatl nevet viselő uralkodójuk, akit a papjai elűztek. Kígyókból álló tutajára szállt embereivel, és eltűnt keletnek, azt mondván: “Egyszer biztosan még visszatér”.

Itt fűzhetőek be a spanyol konkvisztádorok és embereik a történetbe, ugyanis körülbelül ötszáz évvel később a spanyol megszállások idején az aztékok Quetzalcóatlként azonosították a megérkező hódítókat, mivel azt hitték visszatért az istenként tisztelt uralkodó, hogy bosszút álljon a papjain.

Quetzalcóatl megérkezésének hitelességére az is rájátszik, hogy a spanyolok rendelkeztek világosabb bőrszínnel – amely az indián kultúrákban az uralkodói rétegre, és az istenek egy részére volt jellemző – illetve szakállal, amely Quetzalcóatl védjegyei közé tartozott. Mivel azt hitték Quetzalcóatl tért vissza, így az aztékok megrögzötten hittek abban, hogy bekövetkezett az ötödik kor vége a nagy Tollaskígyó megjelenésével.

Ajánlott irodalom: → Sasok és kondorkeselyűk – Nahuatl és Quechua költészet